Dulux Festék Színek
Túl önző voltam, túl önközpontú. Eljutottam egy olyan válsághoz a húszas éveim végére, ahol teljesen csődbe jutott az addig ismert élet. Ilyen sokakkal történik, de mégis, hogy lett ebből egy ábra? Hát én annyira arrogáns voltam, hogy nem tudtam belátni, hogy nekem segítség kell, vagy hogy én válságban vagyok, és így főttem ebben a nagy frusztrációmban, és aztán végül az írás volt a csatorna, amit megtaláltam. Fórumon kezdtem álnéven, arc nélkül írni, ami azért volt fontos, mert amúgy megszoktam, hogy velem nem könnyű konfrontálódni a való világban. De a fórumos világban szembe jöttek a pofonok és a tükrök, és bár eleinte mindig azt gondoltam, hogy a tükör a görbe, de aztán annyiszor ismétlődött, hogy kénytelen voltam belenézni. Akkor vadidegenek tartottak tükröt? Abszolút vadidegenek pofoztak fel sokszor. És ebből lett a blogolás. Ami részben nőcsábászati taktika volt, mert erről a mély férfi őszinteségről hamar kiderült, hogy ez vonzó nőknek, de másrészt pedig terápiás folyamat lett.
És ahogy elkezdtek jönni az emberek konzultációra, az én addigi saját tapasztalatomra elkezdett rárakódni egyre több életút. Nem volt hozzá sem módszerem, sem képesítésem, egyszerűen csak jöttek, és én szívesen beszélgettem. Akkor még persze ingyen. Aztán lassan sok lett, és önvédelem gyanánt kezdtem pénzt kérni. Hogy azokkal beszélgessünk, akik tényleg akarnak velem. Amihez a pénz jó szűrőnek bizonyult. Így alakultak ki a konzultáció keretei, amit ma személyesen, online, sőt már privát videóban is folytatok. Ezután jött az ötlet, hogy csinálni kellene egy könyvet, ami összefoglalja elejétől a végéig ezt a világképet. Akkor nekiálltam ennek a könyvnek 2014 nyarán, és el is készült "Az Én útja" című könyv. Strukturálni törekvő agyam van és azt akartam, hogy látszódjon a folyamat, ahogy én látom, amilyennek emberek százainak életén keresztül a felnőtté válásunkat megismertem. A ma ábraként látszó út korszakai eme első könyv tartalomjegyzékeként jelentek először meg. De az első könyv még nem volt elég?
Bízom benne, hogy a a válasznak helyt ad – különösen, mert a végső konklúzióban teljesen egyetértünk, a példa szerintem is, ami egyedül legfontosabb, és örömmel mondhatom, hogy iszom is, amit "prédikálok", tehát a lehető legnyugodtabb az álmom. Csodás Utat és Békességet! Szeretettel, Joós István p. s. Az "ember" szót a nevem után kis e-vel írom, és azt értem alatta, hogy több éves merengés után ezt találtam, mint engem legjobban kifejező halmaz. Ember. Egy ember. Amint, nyilván, Kegyed is. Nem több, nem kevesebb. Ne aggódjatok, Szentesi Éva válaszát is hamarosan elolvashatjátok!
A HELYED KELL MEGTALÁLD! István korszakos megközelítésének lényege, hogy a minták által meghatározott fiatal felnőttkor végén beköszöntő "válság" bár mélységekbe visz, de mégis jó, mert egy új Cél felfedezésben segít. Az igazi Helyét találja így meg az ember, amiért aztán lelkesen áldoz időt, energiát, pénzt... aminek eredményeként korábban nem ismert mértékben lehet anyagilag is sikeres és a kapcsolataiban is boldog. "Az élet egy nagy szabadulószoba, és pontosan úgy is működik... "... ami nem csak azért fontos, mert akkor tehát van megoldás, bármi is a helyzet, hanem azért is mert ez azt is jelenti, hogy segítséget is bármikor kap, aki "csak" hajlandó kérni. Keményebb szavakkal: "Önsorsrontó, aki nem kér segítséget! " "A jól működő élet titka nem a jóga, a vegán étrend, a vallás vagy a terápia – hanem a világban KELL a helyünket megtalálni. Hogy magunkkal és egymással tartósan jól vagyunk a világgal kialakított helyes kapcsolat következménye. Helyed VAN és VÁR – NE halogass tovább! Joós István